A fonika és más stratégiák alkalmazását az általános iskola első pár évében járó gyerekek olvasásának segítésére több bizonyíték is egyértelműen alátámasztja.
Nemrégiben azonban mégis újra fellángoltak az olvasás elsajátításával kapcsolatos viták, többek közt Emily Hanford rádiós újságíró 2018-as érvelésének köszönhetően, mely szerint túl sok iskola figyelmen kívül hagyja az olvasás tudományát és egyáltalán, vagy alig tanítják a fonikát. A tudósítás fontosságát felismerve a sztori nem sokkal később nyomtatott verzióban is megjelent egy jelentős hírügynökség által.
A kiadvány heves indulatokat váltott ki, a fonikát támogatóknak megerősítést adott, az úgynevezett “kiegyensúlyozott” megközelítés védelmezőinél pedig szorongásra adott okot.
Mivel a téma hozzánk hasonlóan valószínűleg több szülőt is érint, illetve érdekel, úgy gondoltuk, hogy összefoglalva az témával kapcsolatos kutatások legfontosabb eredményeit megválaszoljuk a téma körül kialakult vita legfőbb kérdéseit.
1. Tényleg mérföldekkel jobb megközelítés a fonika?
Kétségkívül jobb módszer, de hozzátartozik, hogy a hívei néha hajlamosak erős túlzásokba esni, ha arról van szó mennyivel hatékonyabb, ha a gyerekeknek megtanítjuk a betűk hangjait. Több tucat tanulmány eredménye alapján azok a tanulók, akik specifikus fonikai oktatásban részesültek átlagosan jobban teljesítettek olvasással kapcsolatos felméréseken, mint azon társaik, akik tanításakor nem használtak fonikai módszereket. De fontos, hogy nem óriási különbségről van szó!
Nem ritka, hogy a gyerekek már azelőtt próbálgatnak olvasni, hogy az iskolai tanítás egyáltalán kezdetét venné. Viszont meg kell jegyezni, hogy a tanulók kis hányadának szinte lehetetlenség lenne fonika nélkül elsajátítani az olvasást, sokan pedig lényegesen rosszabbul olvasnának a fonika ismerete nélkül.
Mi a legjobb érv mellette? Az, hogy senkinek nem árt, sőt a tanulók nagy részének segít ha az általános iskola első 1-2 évében, vagy akár már nagycsoportos óvodásként speciális fonika oktatásban részesül.
Sajnos, egy kis hasraütés szerűen, hellyel-közzel oktatott fonika nem túl hatékony. A legjobb eredmények akkor érhetők el, ha a tanárok egy meghatározott tananyagot használnak, amire napi szinten nagyjából fél óra szükséges, ahelyett, hogy saját maguk találnák ki a fonikai leckéket, amikor szükségesnek tartják.
Egy 2020-as felmérés eredményei szerint azonban a szóbanforgó korosztályokat tanító oktatók körében mindössze 22 százalék gonolja úgy, hogy a fonikát szisztematikusan kellene tanítani.
2. Mi a baj a kiegyensúlyozott olvasással?
Maga a koncepció az 1990-es években alakult ki az olvasástanítás két nagy tábora – a fonika és az úgynevezett teljes nyelvi megközelítés – közötti kompromisszumként. A teljes nyelvi megközelítés azon a filozófián alapul, hogy a gyerekek természetes módon tanulnak meg olvasni, ha sok könyvvel ismertetjük meg őket. Hívei szerint jobb, ha a tanítási időt a könyvekben található ötletekre és történetekre fordítjuk, mintha arra kényszerítenénk a gyerekeket, hogy a betűk hangjait memorizálják.
30 éve úgy is tűnt, hogy ez a módszer megállja a helyét és mindkét megközelítés előnyeit egybegyúrva véget vet a régóta fennálló vitának.
A gyakorlatban azonban a kiegyensúlyozott tantervek gyakran nem tartalmaznak erős fonikai programot. Ehelyett megtartanak három olyan tanítási stratégiát, melyek hatásosságára nincs elegendő, kutatáson alapuló bizonyíték: a találgatást szövegkörnyezet alapján, a független olvasási időt és a szintekre osztott olvasást. Íme egy összefoglaló az ezekkel kapcsolatos kutatásokról.
Találgatás szövegkörnyezet alapján:
Az “At a Loss for Words” című rádiós dokumentumfilm egy népszerű tanítási módszer, a szövegkörnyezet alapján történő találgatás megcáfolására összpontosított, amely a gyerekeket arra ösztönzi, hogy találgassanak és nyomokat keressenek, amikor egy új, ismeretlen szóval szembesülnek.
Például egy gyermek megláthat egy állatot ábrázoló képet, és tippelhet, hogy az ismeretlen “ló” szó például a “póni” szó a mondatban, majd ellenőrizheti, hogy a téves szónak, a “póni”-nak van-e értelme a többi szó összefüggésében. Ezt a tanítási technikát semmilyen kutatás nem támasztja alá. Egyes szakértők szerint az elmélet a tanulók olvasási hibáinak elemzéséből származik, nem pedig annak tanulmányozásából, hogy mit csinálnak a sikeres olvasók, vagyis kitalálják, hogy mit mondanak valójában a betűk.
Független olvasási idő:
Azok a gyerekek, akik többet olvasnak, általában magasabb pontszámot érnek el a felméréseken, de a kutatások nem támogatják különösebben a tanórai idő strukturálatlan, önálló olvasásra való felhasználását. Az önálló olvasási idő alatt a tanárok általában lehetővé teszik a tanulók számára, hogy maguk válasszák ki a könyveiket, így a tanulót motiválják, hogy olyasmit olvasson, amit szeretne olvasni.
A kutatások azonban nagyobb tanulási nyereséget – különösen az olvasásértés javulását – mutatják, ha a tanárok részt vesznek a könyv kiválasztásában, felelősségre vonják a tanulókat az olvasás elvégzéséért, megbeszélést vezetnek az elbeszélésről, vagy a könyvet írásbeli feladattal zárják. A gyengébb olvasók, különösen azok a tanulók, akik még mindig küzdenek a “dekódolással” és a szavak folyékony olvasásával, gyakran frusztráltak, és nem sok olvasnivalót tudnak feldolgozni az önálló gyakorlás alkalmával.
Szintekre osztott olvasás:
Mind a mai napig az órák gyakori jellemzője, hogy a tanulókat olvasási szintjük szerint differenciálják. Az erősebb olvasók nehezebb, a gyengébb olvasók pedig könnyebb szövegeket kapnak. Az elmélet szerint a tanulók frusztráltak lesznek, ha túl sok hibát követnek el az olvasott szavaknál, vagy ha a szókincs túl nehéz számukra, és nem fogják megérteni a történetet. Végül, ahogy a tanulók készsége javul, egyre nehezebb szövegek felé haladhatnak.
Az erre irányuló kutatások azonban azt mutatják, hogy a diákok többet tanulnak, ha nehéz szövegek jelentenek számukra kihívást. A tanárok ideje is jóval értékesebben telik, ha segítik a tanulókat szókincsük és tartalmi ismereteik bővítésében, hogy képesek legyenek az évfolyamuknak megfelelő szövegek feldolgozására és megértésére. A tanulás erőfeszítést igényel, és egy könnyű szöveggel nem sokat lehet tanulni.
2 érdekesség még hátra van, de azt megtartjuk a jövő hétre! Addig is nézz szét korábbi cikkeink közt, melyeket innen könnyen elérsz:
